A kisállatgyógyászatban mára nélkülözhetetlenné váltak az állatorvosi asszisztensek. Munkájuk rendkívül sokrétű, és nélkülük ma már elképzelhetetlen a professzionális kisállatorvoslás.
Velük találkoznak a recepción először a hozzánk érkező Gazdik, ők azok, akik folyamatos állatorvosi felügyelet és irányítás mellett gondosan ápolják a kórházi részlegen gyógyuló Kedvenceket. Ők azok, akik a különféle kezelések során az állatorvosokkal tökéletes összhangban segítik a gyógyítást. És ők azok, akiknek a legnagyobb rohanásban is mindig van idejük egy vagy több bátorító, nyugtató simogatásra szőrös, tollas, páncélos vagy pikkelyes betegeink számára.
Az alábbiakban asszisztenseink mesélnek arról, ők milyennek látják munkájukat.
Dövényi Ibolya
Hogy jellemeznéd/mutatnád be a munkádat?
Mivel hétköznap 11-12 órát tart nyitva az Állatkórház, hol délelőtti, hol délutáni beosztásban dolgozunk, felváltva. A feladataink közé tartozik a kórházi részlegen levő állatok ellátása, sétáltatása, gyógyszerezése az állatorvosok utasítása alapján. Segédkezünk az orvosoknak a kezelések során, illetve én elég sokat vagyok a műtőben is, itt én kezelem az altatógépet, az infúziót, monitorozom az állat életfunkcióit, kiadom az orvosnak a szükséges eszközöket, stb., és a műtét végeztével az állat ébresztése, felügyelete is az asszisztencia dolga. Ezenfelül kint vagyunk a recepción, átvesszük és intézzük a rendeléseket, gyógyszereket. Röviden, mindazon kívül, amit csak orvos csinálhat, minden mást csinálunk.
Milyen képességek kellenek ehhez a munkához?
Az állatszeretet a munkánk alapja, ez biztos. Azonban asszisztensnek lenni lelkileg nagyon megterhelő olyankor, amikor tehetetlenek vagyunk. Fizikailag is igénybe vesz bennünket a munka, hiszen órákon át talpon vagyunk, rengeteget megyünk még az Állatkórházon belül is. Ismernünk kell az állatok szokásait, kommunikációját is, mert ők csak harapással, karmolással tudják nemtetszésüket kifejezni.
Mindig is ezt szeretted volna csinálni? Hogy lettél állatorvosi asszisztens?
Két évvel ezelőttig eszembe sem jutott, hogy én állatorvosi asszisztens lehetnék. Akkor már egy ideje keresgéltem, hogy válthassak, legalább részben, mert tíz éve otthonról, számítógépen dolgoztam. Egy alkalommal megjegyezte egy barátnőm, hogy készül egy asszisztensi tanfolyam elvégzésre. Rögtön tudtam, hogy nekem ez tökéletes munka lenne. Másnap beiratkoztam erre a tanfolyamra, másfél éve dolgozom asszisztensként, mellette folytattam a fordítást is, így két teljesen más munkát végzek párhuzamosan, és ez így tökéletes számomra, kiválóan kiegészítik egymást.
Milyen egy átlagos napod az Állatkórházban?
Nem nagyon van átlagos nap. Ha sok a műtét, én többnyire a műtőben vagyok, ha nincsenek műtétek, segítek oltani, kanülálni, vért venni, röntgenezni, ultrahangozni, ellátni a kórházi részlegen levő betegeket.
Mit szeretsz a munkádban a legjobban?
A legjobban azt szeretem, amikor egy szinte reménytelenül betegnek tűnő állat végül meggyógyul. Az is nagyon jó ebben a munkában, hogy igazi csapatmunka, a közös küzdelem egy állat életéért, az együtt elért siker (de a kudarc is) erős bajtársiasságot kovácsol az emberek között, ami elég kevés munkáról mondható el. Nekem nagyon fontos, hogy olyan munkát végezhessek, ahol minden nap új dolgokat tanulok. Mindkét munkám olyan, ahol folyton új dolgokat tudok meg, új készségekre teszek szert. Amikor elkezdtem itt dolgozni, megfogadtam magamnak, hogy addig csinálom, amíg el nem telik három nap úgy, hogy semmi újat nem tanultam. Úgy érzem, kiválóan választottam, mert megérzésem szerint van még vagy ötven év addig, amíg eljön ez a három nap.
Koren Zita
Hogy jellemeznéd/mutatnád be a munkádat?
A feladataim közé tartozik a kórházi betegek gyógyszeres, infúziós kezelése és folyamatos felügyelete az állatorvosok utasításai alapján. A járóbetegeknél az orvosok segítése ultrahang vizsgálatnál, röntgennél, vérvételnél, stb. Az egyik személyes kedvencem a műtőben való munka, az előkészítéstől az állatok monitorozásán keresztül az ébresztésig.
Milyen képességek kellenek ehhez a munkához?
Ehhez a munkához mindenképpen elhivatottnak kell lenni. És persze az állatok szeretete és tisztelete a legfontosabb. Az, hogy mi is hozzájárulunk a gyógyulásukhoz. Nagyon fontos, hogy a kórházban lakó kis betegeink a lehető legjobban érezzék magukat, ezért igyekszünk mindent megtenni. Továbbá fontos a Gazdikkal való kommunikáció is, hogy igyekezzünk mindenről tájékoztatni őket és mindent a legérthetőbben elmondani nekik.
Mindig is ezt szeretted volna csinálni?
Igen, mindig is segíteni szerettem volna a bajba jutott állatokon. Világéletemben voltak, vannak és lesznek is állataim.
Hogy lettél állatorvosi asszisztens?
2013-ban adódott egy lehetőség, a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézetnél egy állatorvosi, állategészségügyi szaksegéd képzés, amit sikeresen elvégeztem. Azóta is asszisztensként dolgozom.
Milyen egy átlagos napod az Állatkórházban?
Általában jól telnek a napok, de vannak olyan esetek, amik az egész kórházat megérintik, akkor mi is nagyon elkeseredünk, együtt gyászolunk a Gazdikkal. Viszont amikor egy kölyök látogat el hozzánk oltásra, akkor mindenki szívét melegség tölti el és csodálatos érzés, hogy hónapok alatt a szemünk láttára cseperedik fel.
Mit szeretsz a munkádban a legjobban?
A kollégáimat, mert akkor tudunk jól dolgozni, ha a csapat is jó. Értjük egymást félszavakból is. Egyszóval a lehető legjobb egy ilyen összetartó kis családban dolgozni.
Magdusné Fehér Edit
Hogy jellemeznéd/mutatnád be a munkádat?
Az én munkám, úgy gondolom, természetéből fakadóan szép, hisz egy ősi köteléket ápol, az állatok és az emberek kapcsolatát. Az én elsődleges feladatom a Gazdik és velük együtt érkező állatkáik fogadása a recepción. Fontosnak tartom az „első benyomást”, és azt, hogy bizalommal forduljanak az Állatkórházunkhoz. Ehhez a kedves fogadtatás elengedhetetlen. A recepciós feladataim elvégzése befejeztével, igyekszem segíteni az állatorvosok és a többi asszisztens munkáját is. Ebbe beletartozik például az állatok megfogása vizsgálatoknál (ultrahang, vérvétel), kórházas állatok kórlappal való ellátása, beérkező telefonok kezelése, vizsgálati időpontok megbeszélése a Gazdikkal, stb.
Milyen képességek kellenek ehhez a munkához?
Ehhez a munkához elengedhetetlen a kiváló kommunikáció, helyzetfelismerés, helyzetkezelés, gondoskodás, együttműködés a kollégákkal, erőnlét (van, hogy egy hosszú napon 11 km-t teszek meg, természetesen házon belül), egy alap pozitív beállítottság, nem árt, ha az embernek „van gyomra” a különböző szagokhoz. Mindenképp motiváltnak kell lenni és nélkülözhetetlen, hogy értsünk az állatok nyelvén.
Mindig is ezt szeretted volna csinálni? Hogy lettél állatorvosi asszisztens?Gyermekkorom óta fontos volt az állatok közelsége, öt éves korom óta mindig volt benne részem. Az első kisállatom egy nyuszi volt, aztán követte egy tengerimalac, utána hörcsög, közben cicák, pintyek, kutyusok, halak és vadászgörények. Jelenleg van egy akváriumom halakkal, és egy Morzsi nevű vadászgörényem, akinek szerintem a legjobb élete van a vadászgörények között.
Az állatok iránti szeretet Édesapámtól örököltem, tőle tanultam az ellátásukat, gondozásukat is egyaránt, Édesanyámtól meg a gondoskodást. Mindezeket sikerült felnőttkoromban ebben a szakmában kamatoztatni, ezáltal kiteljesedtem.
Az Állatkórházban gazdiként kezdtem 15 évvel ezelőtt. Előtte is foglalkoztatott az, hogy egyszer csak állatok közelében tudjak dolgozni, és akkor egy ilyen látogatás után fogalmazódott meg bennem, hogy IGEN, ezt szeretném csinálni, állatorvosi asszisztens szeretnék lenni.
Az, hogy ezt a célt sikerült elérnem, köszönhetem főnökeimnek, akik bizalommal és türelemmel voltak felém, és nagyban a mostani kolléganőimnek is.
Nagyon kevés ember mondhatja el magáról, hogy az a munkája, azt csinálja, amit szeret, én ezen kevés emberek közé tartozom!
Milyen egy átlagos napod az Állatkórházban?
Finoman fogalmazva, nem az a láblógatós! Viccet félretéve, valóban van mit tenni, nem is keveset. Sok beteg állat felvétele, regisztrálása, ellátása, ami fáradtságos, de megéri az energiabefektetést.
Mit szeretsz a munkádban a legjobban?
Ahogy már említettem, az állatokat, akiknek a palettája a hétköznapi állatoktól az egzotikusokig terjed. Szeretem a gyors munkatempót. Miként én is gazdiként kezdtem, szeretem visszaidézni azt, amikor elkeseredetten futottam be az ajtón, kezemben a fuldokló vadászgörényemmel, ezt az állapotot a fogadtatás - az a bizonyos első benyomás - feledtette, igyekszem én is így cselekedni, mert tudom, ez nekem is nagyon jólesett akkor.
A kollégáimmal való nagyon jó viszony mindig erőt ad, átsegít a legnehezebb holtpontokon is.
Markó Ágnes
Hogy jellemeznéd/mutatnád be a munkádat? Milyen képességek kellenek ehhez a munkához? Milyen egy átlagos napod az Állatkórházban?
Az Állatkórházba közel hét évvel ezelőtt kerültem. Az akkori rendelőbe kerestek esti műszakra recepcióst. Sok jelentkező közül rám esett a választás, ami miatt azóta is hálás vagyok a sorsnak. Egy évet dolgoztam abban a rendelőben, ez idő alatt rengeteg asszisztensi feladatba is betanultam, nap, mint nap egyre több érdekes esetet láthattam.
Aztán 2014-ben megnyitott a jelenlegi Állatkórház, ahol egész napos nyitvatartásunk lett, még inkább kibővültek a feladatkörök. Továbbra is elsődleges területem a recepció, amihez nagyfokú szervezőkészség, rugalmasság, türelem, empátia, jó kommunikációs készség és összeszedettség szükséges, hogy egyszerre akár több gazdit is ki lehessen szolgálni, telefont kezelni, rendszerbe rögzíteni. Emellett, ha van rá lehetőség, a kezelőkben is igyekszem az orvosok keze alá dolgozni, kiskedvenceket megfogni, kórlapokat írni, vérvételeknél segíteni.
Mindig is ezt szeretted volna csinálni? Hogy lettél állatorvosi asszisztens?
Általános iskola 3-4. osztályában álmom volt, hogy állatorvos legyek. Aztán a lelkesedésem és kitartásom a tanulás iránt hamar lejjebb hagyott, így más pályára vitt az élet, de 33 évesen mégis szembe hozta a sors a lehetőséget, igaz, más formában, de ugyanúgy állatok közelében. Ezért azóta is hálás vagyok a sorsnak.
Mit szeretsz a munkádban a legjobban?
Csodálatos szakma, hivatás ez. Olykor örömkönnyek, máskor a Gazdival együtt fájdalmas érzések kísérik munkánkat. Mindennapos a születés és a halál, aminek a közelébe kerülünk, de talán ettől tudjuk még jobban értékelni az életet. Minden múlandó...
A munkámban leginkább a változatosságot szeretem, nincs két egyforma napunk, semmi sem kiszámítható, minden egyes nap új és más kihívasok előtt állunk. Sok esetben a Gazdikkal is közvetlen, már-már baráti viszony alakult ki, ezt mindig nagyon jó érzés tudni.
A kollégakkal, a főnökséggel hatalmas támaszai vagyunk egymásnak a nehéz napokon, mindig van néhány jó szavunk egymáshoz a rengeteg munka közepette is. Sokszor érzem azt, hogy nem is dolgozni jövök, hanem a családomhoz.
Mindenkinek ilyen munkahelyet kívánok, tiszta szívből!
Comments